Elérhetőségeink

Biopsol Kereskedelmi, Gyártó és Szolgáltató Kft.
Cím: 1023 Budapest, Bécsi út 3-5.
Email: info@biopsol.hu

Szennyvíziszap hasznosítás

Mielőtt a szennyvíziszap hasznosítás lehetőségeit megvizsgáljuk, tisztázzuk a szennyvíziszap fogalmát!

Legegyszerűbb és talán legcélszerűbb a szennyvíziszapok felhasználását szabályozó rendeletek (50/2001 (IV.3.) Korm. rendelet, 36/2006. (V. 18.) FVM rendelet idézése, mivel e rendeletek célja, hogy szabályozza egyes szennyvizek, kezelt iszapok, ideértve a szennyvíziszap komposztokat, mezőgazdasági területen való szakszerű felhasználását, hogy elkerülhetővé váljanak a talajra, a felszíni és felszín alatti vizekre, valamint az emberek egészségére, a növényekre és az állatokra gyakorolt káros hatások.

Fontos tisztázni, hogy 36/2006. (V. 18.) FVM rendelet - jogosan - mind az eljárásában, mind a határértékeiben szigorúbb kezelést elvárva az szennyvíziszapot kiemeli a hulladékkörből és komposzt alapanyagként termékként kezeli szennyvíziszapot, amennyiben a rendeletben megfogalmazott elvárások betartásával termékké, termésfokozó készítménnyé nyilvánítható.

Komposzt

A rendelet meghatározása a komposztra a következő: növények tápanyagellátásának, illetve a talaj tápanyag-szolgáltató képességének javítására szolgáló, szerves, szervetlen és ásványi eredetű anyagokból külön jogszabály előírásainak megfelelő komposztálás útján előállított termésnövelő anyag.

Az iszap és szennyvíziszap fogalma között az 50/2001 (IV.3.) Korm. rendelet is különbséget tesz.

Iszap

Iszapnak minősül a települési szennyvíz tisztítása során keletkező és az ehhez hasonló összetételű szennyvizeket kezelő egyéb szennyvíztisztító művekből, szennyvízkezelő berendezésekből származó iszap és a települési folyékony hulladék.

Kezelt iszap, szennyvíziszap

Kezelt iszap azaz szennyvíziszap: biológiai, kémiai, illetve hőkezeléssel vagy más megfelelő eljárással (így különösen szennyvíziszap felhasználásával történő biogáz előállítás, komposztálás révén), továbbá a települési folyékony hulladék tartós, legalább 6 hónapig tartó tárolásával vagy kémiai kezelésével nyert olyan iszapok, melyek szennyezőanyag tartalma e rendelet előírásainak megfelel, és amelyekben a kezelés hatására a fekál coli és a fekál streptococcus szám iszap ml-ben mért mennyisége az eredeti érték tíz százaléka alá csökken.

Iszap és szennyvíziszap közötti különbségből következik szennyvíztisztítás első és legfontosabb feladata: a szennyező anyagok (szerves anyagok, a nitrogén- és foszfor tartalmú vegyületek) eltávolítása a vizes fázisból, aminek egyik eredménye a szennyvíziszap. A szennyvíziszap folyamatosan jelenlévő elhelyezési problémát is jelenthet, de akár újabb lehetőséget is megfelelő megoldással, kezeléssel és újrahasznosítással.

A szennyvíziszapokban a szennyezőanyagok - a modern szennyvíztisztítási eljárásoknak köszönhetően - a kiindulási értékek töredékére csökkennek, de a szerves anyag tartalom továbbra is magas marad, tehát a mezőgazdaság számára komoly érték, jól hasznosítható melléktermék, vagy alapanyag - további termékek kialakításához. Amennyiben a szennyvíziszapok mezőgazdasági hasznosításra kerülnek, akkor rendkívül fontos, hogy a tápanyagok minél nagyobb arányban - és jól felvehető állapotban - legyenek jelen, a környezetre-, és a növények számára kedvezőtlen maradványok pedig (nehézfémek, toxinok, kórokozók, TPH, PAH-vegyületek) minimalizálásra-, ha lehet eliminálásra - kerüljenek és ezt biológiailag képesek legyünk irányítani, a folyamatot stabilan tudjuk tartani.

Ilyen eljárás több is létezik, nyilván a legjobb és legbiztonságosabb egy biológiai vagy mikrobiológiai eljárás, de a szennyvíziszap hasznosításában rejlő lehetőségek jobb kiaknázására, felhasználhatóságának növelésére további, biológiailag kezelhető szerves anyagok, segédanyagok hozzáadása és együtt kezelésére is van technológiai példa. Persze ilyenkor további fontos tényező az idő és a szennyvíziszap hasznosításához szükséges kezelések költsége is.

A szennyvíziszapok hasznosításának több iránya is ismert

Szennyvíziszap hasznosítás injektálással

Az iszapinjektálást nem igazán nevezhető iszapkezelésnek, vagyis ehhez az kellene, hogy igazolni lehessen, hogy hozzájárul annak a további, környezetkímélő átalakulásához, hasznosulásához. Minden esetben az a legfontosabb a szennyvíziszapok mezőgazdasági hasznosítása során, hogy ne jelentsen közegészségi veszélyt a lakosságra, valamint fitotoxicitást a növényre. Jelenleg elvileg ezt a nyers iszapnál úgy igyekeznek biztosítani, hogy injektálás során a talaj mélyebb rétegeibe juttatják be a termés aratását követően, hogy a következő vegetációs időszakig kellően stabilizálódhasson, patogén és fitotoxikus hatása lecsökkenhessen.

Az iszap kijuttatását megelőzően szennyvíztisztító telepen gravitációs sűrítéssel víztelenítik a homogenizált hígiszapot, majd azt követően kiszállítják a felhasználás helyére, ahol medencékben még minimum fél évig pihentetik, így igyekezve biztosítani az anaerob stabilizálódást.

Természetesen az injektálásra is vonatkozik a szennyvizek és szennyvíziszapok mezőgazdasági felhasználásának és kezelésének szabályairól szóló 50/2001 (IV.3.) Korm. rendeletben meghatározott szennyvíziszapban és szennyvíziszap komposztban megengedett mérgező elemek és káros anyagok határértékeinek betartása mezőgazdasági felhasználás esetén. A rendelet pontosan kitér a szennyvíz, szennyvíziszap, szennyvíziszap komposzt mezőgazdasági felhasználásának megkezdéséhez szükséges talaj- és vízvizsgálatokra az 1. számú mellékletében. E rendelet szerint a szennyvíz, szennyvíziszap és szennyvíziszap komposzt mezőgazdasági felhasználása adott mezőgazdasági területre legfeljebb ötéves időtartamra engedélyezhető.

A talajvédelmi hatóság határozatában csak a földhasználó hozzájárulásával felhasználásra tervezett területre engedélyezi a szennyvíz, szennyvíziszap vagy szennyvíziszap komposzt kijuttatását, és egyidejűleg előírja annak feltételeit. Ha a föld használója és a tulajdonosa nem azonos, akkor a földtulajdonos hozzájárulása is szükséges. Összegezve időben és térben is korlátozott, kellően biztonságos függetlenséget nem biztosít, és amennyiben a határértékek szakmailag és környezetvédelmi szempontok alapján indokolt szigorítása bekövetkezik, akkor további kezelések, vagy technológiák nélkül az injektálás várhatóan nem tudja az elvárásokat teljesíteni.

Itt fontos megjegyezni, hogy napjainkban komposztként aposztrofálnak szinte mindent, ez pedig félrevezető. Ami nem NÉBIH engedéllyel rendelkező termék, az akár korhadék, vagy akár a rothadás hatásit is magán hordozó készítmény. Persze az is lehet, hogy komposztszerű lett a végeredmény. Úgy véljük ipari méretekben kockázatosnak mondható az, ha megfelelő biológiai eljárás nélkül történik az alapanyagok kezelése, majd komposztnak kiáltjuk ki. Megfelelő, tehát mezőgazdasági felhasználásra tervezett technológia hiányában spontán eljárásról beszélünk, aminek eredménye vagy komposzt, vagy nem. Az ilyen anyagok hatását pedig majd a felhasználó gazda értékeli, vagy szenvedi el.

Szennyvíziszap hasznosítás biogáz termeléssel

A biogáz kinyerésének végtermékei a metán, széndioxid, víz és rothasztási, vagy más néven fermentációs maradék. A fermentációs maradék további felhasználhatóságára van megoldás, amennyiben a biogáz üzem tervezésénél gondoltak erre is, és igyekeztek a tökéletes hasznosítás körforgásának megvalósítására. Azonban sok esetben olyan technológiákat fogadtak el, amelyek nem törődtek az anaerob mikróbák, mikroorganizmusok fermentációja után visszamaradó - növényélettani szempontból toxikus - szennyvízzel, iszapokkal. Többnyire ezek nem is iszapok, mert a szárazanyag-tartalmuk 4-6 % körüli, így ezek nem komposztálhatóak, hasznosíthatóak.

Amennyiben a biogáz-termelési technológiát jól választják meg, azaz a végén "lezárják" egy fermentum-sűrítéssel (szárazanyag tartalom minimum 18 % az iszapban) akkor mezőgazdasági hulladékkal a szénforrások visszaállíthatóak, és jó technológiával - a 36/2006 rendeletet betartva - komposzt állítható elő belőle, így a biogáz kinyerésén kívül a második bevételi lehetőséggel is élhetünk. Az egyik kellően hatékony szennyvíziszap hasznosítási eljárásnak a biogáz termelést tekinthetjük, amennyiben a fermentációs maradék további hasznosítása is üzemszerűen megoldott. Amennyiben a szennyvíziszap biogáz üzemben történő első körös hasznosítását követően nem gondolnak a fermentációs maradék kezelésének és hasznosításának szükségszerűségére, akkor egy biológiailag kockázatos, további kiadást jelentő (szállítás, lerakás) paradox helyeztet teremt magának az üzemeltető.

Szennyvíziszapok égetése

A szennyvíziszapok egyik további hasznosítási formája az égetés. Azonban mi ezt a szennyvíziszapokban igazoltan fellelhető és mezőgazdaságban hasznosítható hatóanyag és mikroelem mennyiség miatt némileg pazarlásnak tekintjük. A szennyvíziszap égetésének első lépése az égetőmű, kazán beszerzése, aminek bekerülési értéke pedig köztudottan rendkívül magas.

A szennyvíziszap égetéshez akár monoégetésről, vagy együttégetésről beszélünk egy sor előkészítő folyamat szükséges, az átlagnál magasabb szaktudású személyzet. Továbbá kiegészítő berendezések és az ilyen speciális égetőkben történő hasznosításhoz a szállítási távolságokon túl a szennyvíziszap szárítását is meg kell oldani, ami ismét jelentős befektetést és költséget jelent.

A szennyvíziszapokban, illetve megfelelő biológiai kezelést követően a szennyvíziszapból és különböző zöldhulladékokból (lignocellulóz) előállított termékben 1 tonnára vetített  NPK hatóanyag érték nagyságrendileg 5000-8000 Ft/t között mozog. Ez azt jelenti, hogy évi 10.000 tonna szennyvíziszapot  termelő település, amennyiben elégeti az iszapot, akkor konzervatívan számolva évente minimum 40 millió Ft-ot éget el. Ráadásul a szennyvíziszap önmagában kevés és további égethető alapanyagok beszerzését is meg kell oldani. Hogy az elégetett lehetőséggel és a jól kifejezhető elégetett összegekkel összehasonlítva mennyi energiát tudnak a szennyvíziszap elégetésével megtermelni és milyen előjel van az egyenlet végén az sejthető.

További nehézséget jelent a szennyvíziszapok égetése során keletkező jelentős mennyiségű hamu felhasználása, hasznosítása a bennük koncentrálódó nehézfémek és szennyező anyagok rendkívüli kockázata miatt nehezen megoldható, pedig arról is gondoskodni kell. Sőt, a szennyvíziszap égetését követően fennmaradó hamu (bevitt anyagmennyiség kb 20 százaléka) veszélyes hulladék kategóriába tartozik, koncentrált veszélyforrás. Ez azt jelenti, hogy egyéb megoldás hiányában veszélyes hulladéklerakóba kell szállítani a hamut, és tetemes hulladéklerakási járulékot is meg kell fizetni...azaz ismét egy kiadás.

Az égetésre a 2012. évi CLXXXV. törvény a hulladékhasznosításra a 15 § (4) kitér, miszerint (4) Hulladékégető műben vagy hulladék-együttégető műben hulladékégetés vagy hulladék-együttégetés akkor engedélyezhető, ha az égetés vagy együttégetés elektromos-, illetve hőenergia termelésre irányul vagy cement-, tégla-, illetve építőipari cserép- és kerámiagyártásra. Hulladékégető műben vagy hulladék-együttégető műben égetni vagy együttégetni csak olyan hulladékot lehet, amely anyagában nem hasznosítható. Veszélyes hulladék kizárólag veszélyes-hulladékégető műben égethető.

Szennyvíziszap hasznosítása komposztálással

Az, hogy a mezőgazdaságnak, agrártermelőknek és a termőföldeknek segítségre van szüksége nehezen vitatható. A dráguló műtrágya hatóanyagok a gazdákat sújtják, a talajokat pedig az elsavanyodás, fizikai szerkezet romlás, egyre sivárabb, stagnáló, lecsökkent talajélet jellemzi. Ráadásként a termőföldek területe csökken, a lélekszám egyre gyarapodik, ami azt jelenti, hogy kisebb területen kell egyre többet termelni, mindezt az emberek egészségére, a növényekre és az állatokra gyakorolt káros hatások nélkül. Mindezek együttes hatása már minden fogyasztót érint, a megoldás közös célunk.

Ennek felismerését mutatja Magyarország településeinek szennyvízelvezetési és –tisztítási helyzetéről, a települési szennyvíz kezeléséről szóló 91/271/EGK irányelv Nemzeti Megvalósítási Programja, a Nemzeti Vidékstratégiai koncepció, az új hulladéktörvény, az emelkedő hulladéklerakási járulékok mértéke és a szakminisztériumok alázatos munkája, szennyvíziszapok felhasználás ellenőrzéseinek növekvő gyakorisága is.

A cél az, hogy az törvénykezésnek és elvárt irányoknak mindent el kell követnie gazdasági, pénzügyi ösztönzésekkel, hogy a lehető legkevesebb szemét keletkezzen, illetve a lehető legkevesebb hulladék kerüljön a lerakóra. A szemétben lévő érték ne kerüljön lerakásra, hanem használjuk fel a benne lévő erőforrásokat.

A szennyvíziszap növényi tápanyag tartalma miatt a mezőgazdaság számára jól hasznosítható nyersanyag. Fontos, hogy tápanyagokat visszaforgassuk a termőtalajba, azokat ne veszítsük el, rosszabb esetben ne hulladékként kezeljük.

A szennyvíziszap szakszerű és biztonságos komposztálásához egy jó biológiai technológia mellett másodlagos nyersanyagként a szintén kezelendő városi zöldhulladék és a növényi eredetű mezőgazdasági hulladék komoly mennyiségben áll rendelkezésre, felhasználásának egyik, célja, hogy javítsa a komposzt minőségét.

A komposztálás lehetőségeit alaposan megvizsgálva és a végső felhasználás céljait tekintve talán az egyik legmegfelelőbb hasznosítása a szennyvíziszapoknak, mivel állandóan és egyre nagyobb mennyiségben keletkező alapanyagként tekinthetünk rá.

A szennyvíziszapok kezelése során a biotechnológia alkalmazásával elkerülhetőek a túlzott műszaki berendezéseknél ismert jelentős többlet  kiadás. Hulladékmentesen állami engedéllyel rendelkező terméket gyárthatunk belőle.

A megfelelő eljárással elállított szennyvíziszap alapú komposzt terméstöbbletet, termésminőség javulást növény-egészségügyi állapot javulást biztosít a termesztőknek. És ezáltal a fogyasztók egészségére is tekintettel lehetünk. A NÉBIH engedélyes szennyvíziszap alapú komposztok további előnye, hogy a komposztban reprezentált és kijuttatható hatóanyagok mennyisége árban jelentősen alacsonyabbak, mint a műtrágya használatával, tehát gazdaságilag is előnyös.

A szennyvíziszapok biológiailag irányított komposztálása a spontán komposztálással szemben biztonságos, gyorsabb, és a végtermék szempontjából is pontosan megtervezett folyamat. A szennyvíziszap keletkezésétől a végtermék felhasználásáig állami ellenőrzéssel megteremthető egy ideális, kockázatok nélküli zöld körforgás. Mindez a spontán komposztálódáshoz képest harmad annyi idő alatt, korlátozás nélküli forgalomba hozatali termékengedéllyel rendelkező - ami a biztonságos mezőgazdasági felhasználás alapfeltétele - komposztot gyárthatunk. Azaz olyan megoldást alkalmazhatunk a szennyvíziszapok hasznosítására, ami igen gazdaságos és tényleg mindenki számára előnyös.

Nem utolsó sorban a jogaszbályi, szakpolitikai irányok is így tarthatóak a legkönnyebben. Egy ilyen eljárás tökéletesen kielégíti a 2013. január 1-én hatályba lépett 2012. évi CLXXXV. törvény, ún. Hulladéktörvényben (Ht.), valamint a Kormány által 2055/2013. (XII. 31.) Korm. Határozattal elfogadott 2014-2020 időszakra szóló Országos Hulladékgazdálkodási Tervben rögzített célokat. Így az előírásoknak eleget téve termék-engedélyeztetést szabályozó 36/2006. (V.18.) FVM rendeletnek megfelelően korlátozás nélküli kereskedelmi forgalmazásra engedélyezett terméket gyártható. Az iszapok szakaszerű komposztálása, hulladékokból hulladékmentesen, jogkövetően új bevételi lehetőség jelent.